Életmódom

20201708V

Betűméret

Megjelenés

Profil

Menüstílus

Kezelőpanel


30 év után boldogan

Olvasóink értékelése:  / 1
ElégtelenKitűnő 

Mint minden folyamat, így a párkapcsolat, illetve a házasság is változik. Ahhoz, viszont, hogy mindennek ellenére fenntartható legyen a két ember közi szoros kötelék, bizony mindkét félnek alkalmazkodnia kell a változásokhoz. Főként, mivel az évek alatt minket ért impulzusok nem feltétlenül jó irányba terelik kapcsolatainkat, életünket és bizony elég egy rossz döntés, ami által összedőlhet minden, amit hosszú évek során felépítettünk.

A boldog házasság nem olyan, mint egy klasszikus fogás, amihez létezik egy recept, s ha a szerint alakítjuk, mindenkinek egyformán sikerülhet. Ha másért nem is, azért mindenképpen, mert míg egyes ételek ezer féle összetevőt tartalmaznak, addig a párkapcsolathoz csupán két fél szükséges. Na persze mint az ízeknél sem, hát itt sem mindegy, hogy mennyire illik egyik a másikhoz. Ugyanis, ahogy az első kóstolásnál, a párkapcsolatban az első komolyabb beszélgetésnél ki fog derülni az összeférhetetlenség. Ez persze nem azt jelenti, hogy az első akadályoknál már fel kell adni, hiszen az evésről sem mondunk le, csak, mert egyszer odaégettünk valamit. 

Nagyon alaposan ki kell ismernünk azt, akit házastársunknak választunk. Ha megtanuljuk kezelni egymás egyedi érzékenységét, vagy az éppen aktuális hangulatához igazodni (tanácsot adni, vagy kritizálni, ha arra van szüksége, de hallgatni is, ha azt igényli), számos konfliktushelyzetet elkerülhetünk. El kell fogadnunk a másikat olyannak amilyen, mert mi sem vagyunk tökéletesek.

Ne is próbáljunk többet képzelni párunkról, mint ami, vagy bízni abban, hogy idővel vagy ideálissá változik, mert akkor nagyot fogunk csalódni. Viszont, ha mi hibázunk, mindig valljuk be kedvesünknek is, hogy láthassa, ő még az önbecsülésünknél is fontosabb számunkra!

Mivel, ahogy említettem már a párkapcsolat lényege az, hogy mind a két fél egyenlő szerephez jut benne, így elvárható, hogy ugyanazt az energiát is fektessék bele ahhoz, hogy jól működjön köztük az összhang. A kulcsszavak a figyelem és a tolerancia, mert ezek nélkül bizony nem lehet egyről a kettőre jutni a hétköznapok súlya alatt.

Nem az a gond, hogy vannak veszekedések, az természetes, ugyanis nincs két egyforma ember. Viszont a kommunikációval, minden apró összezörrenés kibeszélésével elkerülhető, hogy a sok kis tüske ne szaporodjon egy egész kaktusszá a házastársakban.

Éppen ezért sose tegyük meg azt, hogy haraggal fekszünk le, vagy megyünk el otthonról. Ha másért nem is, hát azért, mert a kibékülés még kellemes is lehet.

Ahogy már a viszony elején is, mindig a kölcsönös tisztelet, megbecsülés és a közös célok kell, hogy irányítsák életünket, mert így még csírájában elfojthatjuk az akár még válásig is vezethető nézeteltéréseket.

Persze jó, ha biztosítva van a stabil anyagi háttér, de azért a családunkat soha se mellőzzük a pénzért! Igyekezzünk alkalmazkodni életszínvonalunkhoz, és ne mindig csak a több és több lebegjen a szemünk előtt, mert legtöbbször a pénz miatt folytatott viták mérgezik meg a családi életet.

Sose hagyjuk, hogy kapcsolatunk kényelembe, vagy látszatházasságba torkolljon! Magunknak úgy se hazudhatunk, s idővel úgyis mindenki más is rájön, hogy csupán az anyagiak vagy a gyermekek köztünk az összetartó erő.

Természetesen minden házasságban vannak hullámvölgyek, aminek a megoldását sokan leegyszerűsítik a gyors válással. Viszont, ha egyszerűen csak a másikat hibáztatva feladjuk, valamint a könnyebb menekülő utat választjuk, soha nem lehetünk boldogok! Hiába alakítunk majd ki egy másik kapcsolatot, ugyanazok a gondok ott is fel fognak merülni.

Nem mindig magunkon kívül kell keresni a probléma forrását, hiszen, ha magunkba nézünk, biztos, hogy legalább annyi tévedést találunk a saját hozzáállásunkban, mint mondjuk a másik félében.

A hétköznapi szürkeség mellett a másik nagy váló ok egy harmadik fél megjelenése, és ebben az esetben a megcsalt személy bizony hiába játssza az áldozatot. Legtöbbször legalább annyira hibás, hogy idáig jutott a kapcsolatunk, mint a csalfa fél.

Sajnos, hosszú évek házassága után hajlamos az ember elengedni magát és megszokásként kezelni házastársát. Márpedig a régi tűz fenntartása talán az egyik legfontosabb javaslat a hosszú házasságra.

Mindig kell, hogy jusson időnk önmagunkra (fittség és ápoltság), valamint a párunkra. Amikor csak tudunk, el kell menekülnünk kettesben a szürke hétköznapokból, vagy legalábbis minél több közös programot szervezni, így elkerülve a kapcsolat ellaposodását. Persze vannak kirívó esetek, mikor egyik vagy másik félben önkéntelenül elindul a vadászösztön, de ha még 30 év után is kiegyensúlyozott nemi életet tudunk élni, általában nem lehet ok a megcsalástól való aggodalomra.

A lényeg, hogy mindig legyen valami újdonság a közös életben, s sose szűnjünk meg kedveskedni egymásnak, vagy megköszönni a másiknak az általa elvégzett házimunkát, esetleg a felénk mutatott figyelmességét, hiszen mindezzel növelhetjük önbizalmát és nem lesz szüksége másra, hogy érezze: szeretve van!

És persze fontos, hogy mindig ott legyünk a másiknak erkölcsi támaszként, de azért fogadjuk el azt is, hogy ő egy önálló ember és néha szüksége van magánszférára. Ha mindig a nyakán lógunk, semmi teret nem engedve neki, úgy érezheti, megfojtjuk és az is okot adhat arra, hogy másfelé kacsingasson.

Mivel minden ember egy önálló személyiség, valaki hevesebb, valaki érzékenyebb, ahogy már mondtam nincs semmi csodamódszer arra, hogy élhetjük meg akár a bronz, az ezüst, vagy az aranylakodalmat párunkkal, de, ha mindkét fél jobban szereti a másikat önmagánál és ezt képes is kimutatni, akkor jöhet bármilyen akadály, képesek lesznek leküzdeni és egymás mellett folytatni.

IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.huMyspace bookmark